Sponsio
Akármilyen jók is a nemzetközileg is elismert társasjátékok, azért az ember mégis mindig egy kicsit nagyobb izgalommal ül le egy teljes egészében magyar fejlesztésű játékhoz. És ha olyasmiről van szó, mint Dorsonczky József Sponsiója, akkor nagyobb izgalommal is áll fel: ez a kártyaalapú, stratégiai, de mindkét műfajba egészen új ötleteket behozó játék az egyik legjobb a magyar fejlesztésűek közül.
A sztori szerint elég nagy seggfejek vagyunk, vagy hát persze ki hogy értelmezi azt, hogy saját gladiátor-rabszolgákat tartunk, és az ő küzdelmeik végkimenetelére kell fogadnunk. A nekünk kiosztott kártyalapok a gladiátorok, rajtuk a szám meg lényegében az erősségük, de nem úgy, mint az autós vagy repülős kártyáknál a gyerekeknél, hanem ahogy a király üti a bubit a francia kártyában. A játék két részből áll, a fogadásokból és a küzdelmekből. Az első felében különféle fogadásokat köthetünk, onnantól kezdve, hogy hányszor tudok majd a következő, nyolckörös fordulóban én ütni, odáig, hogy vajon a négy szín legerősebb lapjai mind ütni fognak-e majd, vagy hogy egy másik játékos el fogja-e bukni legalább egy saját fogadását. A második körben pedig ki kell játszani a nálunk lévő lapokat, olyan stratégia szerint, amivel lehetőleg majd pont olyan eredményeket érünk el, ahogy azt a fogadásainkkal megjósoltuk.
A Sponsio tehát ötvözi az ultitól a pikk dámáig (fekete macskáig) egy csomó kártyajáték tulajdonságait, megbolondítva azzal, hogy nem kötelező ütni akkor sem, ha nálunk vannak a nagyobb lapok, azaz bejön még egy csomó plusz stratégiaalkotási lehetőség. Mert ha a játékos egyszer megértette az összes fogadás tulajdonságait, a rengeteg – csak elsőre bonyolultnak tűnő, valójában elég egyszerű –, nagyon aprólékosan kidolgozott szabály miatt akkor válik csak igazán sokrétűvé a játék: a már kijátszott vagy az asztalon lévő kártyák alapján többé-kevésbé lehet következtetni a saját esélyeinkre, a megkötött fogadások alapján pedig eldönthetjük, mire akarunk játszani. Hiszen fogadhatok egy csomó olyan lehetőségre is, amely szerint nem én leszek a legnagyobb király, sőt; szóval
A SPONSIO NEM EGYSZERŰEN AZ A JÁTÉK, AMIBEN AZOK NYERNEK, AKIKNEK ERŐS LAPOKAT OSZTOTTAK.
Itt talán minden kártyajátéknál kevesebb szerepe van a szerencsének, és mindegyiknél többféleképpen boldogulhat a játékos függetlenül attól, hogy milyen a lapjárása. És mire pontosan kiismerhetnénk minden lehetőségét, máris annyit játszottunk vele, amennyi idő alatt egy kevésbé jó játékot már kétszer meg is lehetett unni. A Sponsio annyi egyszerű ötletből épült fel, hogy ha összeadjuk őket, a végeredmény egy meglepően nagyszerű kártyás-táblás játék lesz.
Kinek ajánljuk: Elsősorban azoknak, akik szeretik a klasszikus kártyajátékokat, de a stratégiai játékok híveinek is izgalmas lehet.
Hányan játszhatják: Hárman vagy négyen.
Forrás: Index, 2017.03.27. 10:33
