Smallworld
A Smallworld a felszínen olyan, mintha csak egy újabb birodalomépítős társas lenne, de van benne egy újszerű ötlet, ami annyira eredeti, hogy már csak emiatt is megérné kipróbálni, még akkor is, ha amúgy nem lenne annyira okosan kitalálva a stratégiaijáték-alap is, mint amennyire ki van. A Smallworld abban mutat újat, hogy
NEM CSAK A BIRODALMUNK MINÉL EREDMÉNYESEBB NÖVELÉSÉRE BIZTAT, HANEM SZEMBESÍT A NÖVEKEDÉS HATÁRAIVAL IS.
Ha ugyanis túl nagyra terebélyesedik az általunk uralt terület, akkor egy idő után nem fogjuk tudni eredményesen működtetni és megvédeni azt, sem pedig jól elosztani az erőforrásainkat, és botcsinálta kis uradalmunk hanyatlani kezd. Ami egyébként történelmileg is elég megalapozott gondolat.
Így a játék célja kettős: előbb, ahogy az a hasonló társasokban megszokott, megpróbálunk minél több területet meghódítani a többiek legyőzésével és a különféle képességeink kihasználásával, aztán viszont meg kell tudnunk ítélni, mikor érdemes új lóra tenni, és elölről kezdeni az egészet, és azt, hogy az aktuális lehetőségeink minél eredményesebb kiaknázásából, vagy inkább egy új befektetésből tudunk jobban profitálni. És mindkét rész szuper:
- a terjeszkedés főleg azért, mert a népek és a képességek nem eleve együtt járnak, hanem véletlenszerűen kapcsolódnak össze, ezért nincsenek fixen nyerő kombók: lehetünk például kísértő trollok, barlangi amazonok vagy épp kommandós élőhalottak, és még tucatnyi nép és képesség bármilyen variációja,
- hanyatlás meg amiatt a perverz és pikáns érzés miatt szuper, amit a játékos egyfajta kegyetlen mindenhatóként él át, amikor puszta önös érdekből úgy dönt, részvétlenül halálba küld egy-egy teljes civilizációt.
Hányan játszhatják: 2-5-en, és minden játékosszámra külön eltérő táblák vannak.
Fotó: Lengyel-Szabó Péter / Index
Forrás: Index, 2018.12.16. 11:24
Forrás: http://jemmagazin.hu/regi/pdfmagazin/JEM_2013_11.pdf
