Blood Rage
Ha van egy játék, ami ilyen iszonyatosan jól néz ki, az önmagában nem elég?
Egyáltalán nem, mert például egy csomó film vagy videójáték társasjátékos átiratához csinálnak ilyen látványos és igényes figurákat, aztán játékmenetben semmi érdekeset nem tudnak nyújtani. A Blood Rage készítői szerencsére nem vették félvállról a dolgot, és nem elégedtek meg azzal, hogy van egy nagy terepasztal, amit felpakolunk minimum 2, maximum 7 centi magas figurákkal, aztán mehet a csata.
Eljött a viking világ pusztulása, a Ragnarök, ezért az általunk vezetett viking klánnak az a célja, hogy a lehető legtöbb dicsőséget gyűjtse össze, aztán boldogan éljen a Valhallában – persze a többi játékos által vezetett klánok is ugyanezt akarják. A dicsőséget pedig győztes csatákkal, küldetések teljesítésével, vagy akár az egységeink tömeges feláldozásával szerezhetjük meg, ez alapján egyértelmű, hogy ez a játék a harcról fog szólni.
Szerencsére nem ilyen egyszerű a helyzet, ráállhatunk ennél sokkal kifinomultabb pontszerzési lehetőségekre is: például érdemes lesz taktikát váltani, ha azt látjuk, hogy oké, hogy a tűzóriásommal megint legyaktam az ellenfél katonáit, de nekik olyan képességeik vannak, hogy ezzel valójában jobban jár, mint én.
A nálunk lévő kártyákat úgy választjuk ki, hogy kiveszünk egyet a kezünkben lévőkből, aztán továbbadjuk, szóval ha figyelünk, azt is tudni fogjuk, hogy a többiek milyen lapokat választottak ki. Aztán vásárolunk egy szörnyet, fejlesztjük az egységeinket, növeljük a lerakható figuráink számát, aztán jöhet a csata, egymás szívatása, és végül a sebtiben megkötött szövetségek gyors elárulása.
A játék épp, hogy lemaradt a tavalyi ötös listánkról (végül a rengeteg angol nyelvű kártya miatt nem ajánlottuk teljesen biztos kézzel), de most a magyar kiadás egy-két héttel ezelőtti megjelenése után ez egy nagyon nagyon menő játék lesz, ahol az első játék sem arról fog szólni, hogy a szakszavakat kell fordítgatnunk *. Azért elsőre így is hosszú lesz, legalább két óra, de azután ez csökkeni fog, és a végén akár egy óra alatt is lepörgethetjük a játékot.
De a játékban a kinézetén kívül tényleg az az igazán különleges, hogy vannak benne brutálisan erős lapok vagy figurák, de mindegyiknek van ellenszere, ahol néha az is elég, ha csak megfélemlítjük a másikat, de persze az a legjobb, ha ravaszak vagyunk. És ha mindez nem lenne elég, ráadásként a klánokat segítő szörnyek közt van egy kalapácsos troll is, aki egészen hasonlít az egyik parlamenti képviselőre:
Miért jó ez a játék? Olyan, mint egy tízelemű kő-papír-olló meccs, ahol rengeteget lehet tervezni, aztán hatalmasakat mészárolni, vagy épp a folyamatos sunyulással őrületbe kergetni a másikat. Ja és monduk már, hogy milyen gyönyörű?
Hányan játszhatják? 2-4 fő: kettővel még nem próbáltuk, de hárommal és néggyel is nagyon jól működik.
Forrás: Index, 2017.12.18. 18:02
Forrás: http://jemmagazin.hu/regi/pdfmagazin/JEM_2016_08.pdf
