A játék célja: A legtöbb kártyát megszerezni.
Játékszabályok: A legidősebb játékos kezd, ennek a körnek ő lesz a bírája. Dob a dobókockával. A dobókocka rajza fogja eldönteni, hogy a többi játékosnak az alábbi 3 játék közül melyiket kell játszaniuk:
Kártya-asszociáció (dobókocka tyúk-tojást mutat): a játékkör bírája az asztal közepén álló pakliból felfordít egy kártyát. A többi játékosnak logikai kapcsolatot kell találnia a felfordított kártyalap és egy, a saját kezében tartott kártyalap között. (Pl: ha a játékkör bírája a tehenes kártyát fordítja fel, akkor a játékosok asszociálhatnak a tejre – a tehén adja, egy kacsára – mint másik tanyasi állatra, vagy egyszerűen egy vidéki tájképre.) Mindenkinek ki kell választania egy lapot a kezében tartottak közül, és óramutató járásával megegyezően maga elé kell tenni – és MEGMAGYARÁZNI, hogy milyen összefüggés áll fenn a játékvezető által húzott és a játékos által a saját lapjai közül kiválasztott között. Természetesen nem mindig könnyű a kézben tartott lapok közül megtalálni a megfelelő asszociációt! A játékvezető – tetszése szerint – kiválasztja, hogy melyik játékostársának a legszellemesebb, legtalálóbb az asszociációja. A győztest a játékvezető úgy díjazza, hogy neki adja azt a kártyát, melyhez az asszociációkat kellett társítani – így ez már egy megnyert pontot jelent. A nyert kártyákat mindenki külön pakliba gyűjti! Ezután minden játékos a már használt lapját a központi pakli aljára rakja, és a tetejéről húz egy újabbat. Így megint 5 lap lesz mindenkinél. Új kör kezdődik, a következő játékos dob a dobókockával, és ő lesz a játékkör bírája.
Történetszövés (a dobókocka egy könyvet ábrázol): A játékvezető felfordítja a legfelső kártyát. Aztán a játékosok a kézben tartott lapjaik közül kiválasztanak kettőt; a felfordított (összesen három) lapok alapján kell értelmes történetet alkotni. Pl: a kihúzott kártya: kacsa. A játékos választása: gyümölcstálat és rágózó lányt ábrázoló kártya. A játékos által alkotott történet: egy gyümölcsízű rágóból fújtam buborékot, és amikor kipukkant a „rágólufi”, háp-háp hangot adott ki. Ily módon mindenki elmondja a saját történetét. A játékkör bírája dönt, kié volt a legszellemesebb történet. A győztes újból megkapja a játékkör bírájától az általa felfordított kártyát (a példánk alapján a kacsa-kártyát). A megnyert kártya újból plusz pontot ér a kört nyerő játékosnak. (A történetalkotás nehezebb, ha a játékvezető által húzott kártyát utolsónak kell beilleszteni a kitalált történetbe!) A történetalkotás után minden játékos a központi pakli aljára csúsztatja mind az 5 kártyáját, és a pakli tetejéről 5 újabbat húz. Aztán a következő játékos dob a dobókockával és ő lesz a következő játékkör bírája.
Ki vagyok én? (a dobókocka egy mosolygó arcot ábrázol): Minden játékosnak a kezében lévő kártyák közül választania kell egyet, mely szerinte leginkább kifejezi az ő személyiségét, leginkább jellemző rá. A kiválasztott kártyákat lefordítva minden játékos az asztal közepére teszi és összekeverik azokat. (A kör játékvezetője nem tehet kártyát!) A játékvezető felfordítja a kártyákat és megpróbálja annak a játékosnak visszaadni, akitől a kártya származik – természetesen a játékvezetőnek INDOKOLNIA kell, hogy a visszaadott kártya alapján miért épp az adott játékosra gondolt! A játékvezető annyi kártyát (pontot) nyer, ahány játékos esetében pontosan kitalálta, kitől származott a kártya. Azokat a kártyákat, amelyeket a játékvezető nem talált el, a központi pakli aljára kell csúsztatni, és azok a játékosok, akik nem 5 kártyával rendelkeznek, kiegészítik a kézben lévő kártyáik számát 5-re. Aztán egy következő játékos kerül sorra: dob a dobókockával.
Ki nyer? Aki a legtöbb kártyát nyerte! Jó játékot!
A játék tartalma:
-240 kártya
-1 dobókocka
